Kereső szöveg:

DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
[Dán.]


1,1 Jojakim, [2 Kir. 24,2. Jer. 22,18.19.] Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.

1,2 És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár [1 Móz. 10,10.] földére, az ő istenének házába, és az edényeket bevivé az ő istenének kincsesházába.

1,3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat,

1,4 A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.

1,5 És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt.

1,6 Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.

1,7 És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, [rész 4,5.] Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.

1,8 De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem [3 Móz. 11,1.] fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, a melyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.

1,9 És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt;

1,10 És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál.

1,11 És mondá Dániel a felügyelőnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:

1,12 Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.

1,13 Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.

1,14 És engede nékik ebben a dologban, és próbát tőn velük tíz napig.

1,15 És tíz nap mulva szebbnek látszék az ő ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala.

1,16 Elvevé azért a felügyelő az ő ételöket és az ő italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.

1,17 És ada az Isten ennek a [vers 6.7.] négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.

1,18 Miután pedig elmúlt az idő, a mikorra [vers 5.] meghagyta vala a király, hogy eléje vigyék őket, bevivé őket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.

1,19 És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt.

1,20 És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.

1,21 És ott vala Dániel a Cyrus király első [rész 5,1.30.31. Ezsdr. 1,1-5.] esztendejéig.


2,1 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt.

2,2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.

2,3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.

2,4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.

2,5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.

2,6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és [vers 48.] nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.

2,7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.

2,8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.

2,9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.

2,10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.

2,11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.

2,12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.

2,13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek.

2,14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testőrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.

2,15 Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.

2,16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.

2,17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak:

2,18 Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot [Jak. 1,5.6.] e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.

2,19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.

2,20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a [vers 7.11.] bölcseség és az erő.

2,21 És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt [rész 4,14. Jób. 12,18. Zsolt. 75,8.] királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

2,22 Ő jelenti meg a mély [Jób. 38,36.] és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!

2,23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!

2,24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.

2,25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.

2,26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit [rész 1,7.] Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?

2,27 Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik [1 Móz. 41,16.] a királynak;

2,28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:

2,29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.

2,30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.

2,31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.

2,32 Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,

2,33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.

2,34 Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.

2,35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.

2,36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.

2,37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott;

2,38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te [Jer. 27,6.7.] kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.

2,39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik.

2,40 A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.

2,41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.

2,42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz.

2,43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi [rész 11,6.] mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.

2,44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely [rész 7,14. Luk. 1,1-33.] soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

2,45 Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.

2,46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.

2,47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!

2,48 Akkor a király [vers 6. rész 5,11. 1 Móz. 41,40-43.] fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tevé őt.

2,49 És Dániel kéré a királyt, [rész 1,7.] hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.


3,1 Nabukodonozor király csináltata egy arany [vers 14.] állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.

3,2 És Nabukodonozor király egybegyűjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jőjjenek az állóképnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.

3,3 Akkor egybegyűlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az állókép előtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.

3,4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!

3,5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

3,6 Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemenczébe.

3,7 Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és imádák az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

3,8 Elmenének azért ebben az időben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen;

3,9 Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!

3,10 Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany állóképet;

3,11 A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égő, tüzes kemenczébe.

3,12 Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni [rész 2,48.49.] tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádják.

3,13 Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.

3,14 Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én [vers 1.] istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, a melyet felállíttattam?

3,15 Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki [vers 26.28.] kiszabadítson titeket az én kezeimből?

3,16 Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.

3,17 Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.

3,18 De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te [rész 1,1. Csel. 4,19.5,29.] isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.

3,19 Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szóla, és meghagyá, hogy fűtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befűteni.

3,20 És meghagyá a legerősebb férfiaknak az ő seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék őket az égő, tüzes kemenczébe.

3,21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égő, tüzes kemenczébe vettettek.

3,22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja.

3,23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égő, tüzes kemenczébe esék megkötözve.

3,24 Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ő tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!

3,25 Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

3,26 Nabukodonozor ekkor az égő, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jőjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tűz közepéből.

3,27 És egybegyűlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tűznek semmi hatalma nem lett az ő testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az ő alsó ruháik meg nem változtak, és a tűz szaga sem járta át őket.

3,28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ő angyalát [vers 25.] és kiszabadította az ő szolgáit, a kik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenökön kivül.

3,29 Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.

3,30 Akkor a király nagy tisztességre emelé Sidrákot, [rész 2,49.] Misákot és Abednégót Babilon tartományában.

3,31 Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bőséges legyen!

3,32 A jeleket és [vers 22.27. rész 2,31-45.] csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni.

3,33 Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csudái! az ő országa örökkévaló ország és az ő uralkodása [rész 2,21. Zsolt. 93,1.2.] nemzedékről nemzedékre száll.


4,1 Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.

4,2 Álmot [vers 7-13. rész 2,1.2.] láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.

4,3 És parancsolatot adék, hogy hozzák [1 Móz. 41,8.] előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.

4,4 Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendőmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.

4,5 Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve [rész 1,7.] Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.

4,6 Baltazár, az írástudók [rész 2,48.] elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.

4,7 Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Látám, hogy ímé, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.

4,8 Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.

4,9 Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő.

4,10 Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből;

4,11 Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól.

4,12 De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba [vers 17.19.22.] verve a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.

4,13 Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idő múljék el felette.

4,14 Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges [rész 2,21.] Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.

4,15 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te [rész 2,28-47.] tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.

4,16 Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!

4,17 A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erős volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;

4,18 És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának:

4,19 Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erőssé lettél, a kinek [rész 2,37.38.] nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.

4,20 Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idő múlik el felette;

4,21 Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,

4,22 És [rész 5,21.] kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [rész 2,21.] Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

4,23 Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.

4,24 Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.

4,25 Mindez [vers 22.23.] betelék Nabukodonozor királyon.

4,26 Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.

4,27 Szóla a király és mondá: [Ezék. 28,2-5. Csel. 12,22.23.] Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?

4,28 Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.

4,29 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

4,30 Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.

4,31 És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló [rész 3,33.] hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll.

4,32 És a föld minden lakosa olyan mint a [Ésa. 40,15-17. Jób. 9,12.] semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét [Ésa. 45,9.] megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?

4,33 Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.

4,34 Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete [5 Móz. 32,4.] igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik [vers 27. Ésa. 13,11.] kevélységben járnak, megalázhatja.


5,1 Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.

5,2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket [rész 1,2. 2 Kir. 25,13-16.] elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.

5,3 Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.

5,4 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.

5,5 Abban az órában emberi [Ezék. 8,3.] kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.

5,6 Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.

5,7 Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő [rész 4,1-3.] a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.

5,8 Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.

5,9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.

5,10 A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!

5,11 Van egy [rész 2,48.] férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te [vers 30.31. Jer. 27,7.] atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;

5,12 Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.

5,13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama [vers 10.11.] Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?

5,14 És a ki [vers 11.] felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?

5,15 Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.

5,16 De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.

5,17 Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.

5,18 Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet [rész 2,37.38.] ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;

5,19 És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;

5,20 De mikor a szíve [rész 4,22.23.] felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;

5,21 És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.

5,22 És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.

5,23 Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, [Jer. 50,31.32.] és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te [Jób. 12,10.] lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.

5,24 Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.

5,25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

5,26 Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és [vers 3. Jer. 51,13.14.25-28.27,7.] véget vet annak.

5,27 Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.

5,28 Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek [vers 31.] és persáknak.

5,29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik [rész 2,48.6,2.] az országban.

5,30 Ugyanazon [Ésa. 21,5-9.] az éjszakán megöleték Belsazár, [Ésa. 13,17-22. Jer. 25,12.23.] a Káldeusok [Jer. 27,7.] királya.

5,31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.


6,1 Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;

6,2 És azok fölé három igazgatót, a kik közül [rész 2,48.5,29.] egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.

6,3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.

6,4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.

6,5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!

6,6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!

6,7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.

6,8 Most azért, oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék [Eszt. 1,19.8,8.] a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.

6,9 Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.

6,10 Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem [1 Kir. 8,44.48.] felé; és háromszor [Zsolt. 55,18.] napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala.

6,11 Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.

6,12 Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.

6,13 Erre felelének, és mondák a királynak: [vers 2.] Dániel, a ki a júdabeli foglyok [rész 1,8-16.] fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.

6,14 Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék őt megmenteni.

6,15 Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg [vers 8.] ne változtassék.

6,16 Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!

6,17 És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.

6,18 Erre eltávozék a király az ő palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozata eléje; kerülte őt az álom.

6,19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.

6,20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?

6,21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!

6,22 Az én Istenem elbocsátá az [rész 3,23.25.28.] ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.

6,23 Akkor a király igen [vers 14.] örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem [Jób. 5,23.] találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében.

6,24 És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, a kik [vers 4.] Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.

6,25 Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bőséges legyen!

6,26 Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában [rész 3,29.31-33.] féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart;

6,27 A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.

6,28 És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a persa [Ezsdr. 1,1.] Czírus országában.


7,1 Belsazárnak, [rész 5,1.30.] a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.

7,2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;

7,3 És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.

7,4 Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.

7,5 És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!

7,6 Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.

7,7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.

7,8 Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és [vers 11.] nagyokat szóló száj.

7,9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;

7,10 Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; [Jel. 5,11.] ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek [Jel. 20,12.] nyittatának meg.

7,11 Nézém akkor a nagyzó [vers 8.] beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre.

7,12 A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de [vers 25. rész 12,7.] ideig-óráig tartó élet adaték nékik.

7,13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.

7,14 És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló [rész 2,44.] hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.

7,15 Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai [rész 2,3.4,2.5,6.] megháborítának engem.

7,16 Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:

7,17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.

7,18 De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.

7,19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.

7,20 A tíz szarv felől is, a melyek a fején valának, és a felől, a mely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat [vers 8.] szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.

7,21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.

7,22 Mígnem eljöve az öreg korú, [vers 9.] és az ítélet adaték a magasságos [vers 18.] egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.

7,23 Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.

7,24 A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.

7,25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit [vers 18.22. rész 11,36.] megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő [vers 12.] kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.

7,26 De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.

7,27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek [vers 18.25. rész 4,10.] szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

7,28 Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.


8,1 Belsazár [rész 5,1.30.7,1.] király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem.

8,2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán [Eszt. 1,2.] várában voltam, a mely Elám [Jer. 49,34-39.] tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.

8,3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.

8,4 Látám azt [vers 20. rész 11,2.] a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.

8,5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak [vers 21.] tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

8,6 És méne a kétszarvú koshoz, [vers 3.] a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.

8,7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és [rész 11,3.] nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.

8,8 A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, [vers 22. rész 11,4.] eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.

8,9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [rész 11,16.41-45.] föld felé.

8,10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.

8,11 És a seregnek [vers 25. rész 11,31.] fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.

8,12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

8,13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?

8,14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

8,15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.

8,16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd [rész 9,21.] meg azzal a látást!

8,17 És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.

8,18 És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete [rész 10,10.] engem és helyemre állíta;

8,19 És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.

8,20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és [rész 5,31.] Persiának királya.

8,21 A szőrös kecskebak [vers 5.] Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, [rész 11,3.4.] az az első király.

8,22 Hogy pedig az [rész 11,4.] letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.

8,23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király.

8,24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek [vers 9.11.] népét.

8,25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

8,26 És az estvéről és [vers 14.] reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert [rész 12,4-9. Jel. 10,4.] sok napra való.

8,27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát [rész 6,2.] végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.


9,1 Dáriusnak, az Asvérus [Eszt. 1,1.2.] fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;

9,2 Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, [Jer. 25,12.29,10.] hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.

9,3 És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.

9,4 És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, [Nehem. 1,5. 5 Móz. 7,9.] nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.

9,5 Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk [2 Kir. 17,13-20.] és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.

9,6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a [Nehem. 9,28-33. Jer. 18,12.44,9- 21.] prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.

9,7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van [3 Móz. 26,14.28-33.] Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.

9,8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.

9,9 A mi Urunké Istenünké az [Ésa. 28,9. Siral. 3,23.] irgalmasság és a bocsánat, mert [vers 5.] pártot ütöttünk ellene;

9,10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, [2 Kir. 17,13- 20.] hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által.

9,11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és [5 Móz. 28,15- 63.] eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!

9,12 És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a [Jer. 24,2.3.] mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.

9,13 A mint írva van a [5 Móz. 28,15-68.] Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.

9,14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.

9,15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te [2 Móz. 12,37.13,21.22. 2 Kir. 17,13-20.] népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!

9,16 Uram, a te [Jer. 25,12.] igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért [Zsolt. 79,4.] gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.

9,17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és [4 Móz. 6,25. Eszt. 8,16.] világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.

9,18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről [Zsolt. 132,13.14. Siral. 1,4.] neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.

9,19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, [Ésa. 48,10.11.] oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.

9,20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én [vers 18. Zsolt. 48,2.3.] Istenemnek szent hegyéért.

9,21 És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, [rész 8,16.] a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.

9,22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.

9,23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!

9,24 Hetven [vers 18.] hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.

9,25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A [Ezsdr. 1,1-11. Nehem. 2,1-20.] Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, [Ezsdr. 4,4-6.21. Nehem. 1,3.] még pedig viszontagságos időkben.

9,26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás [Luk. 23,33.24,21. Ján. 1,42.46.50.] és senkije sem lesz. És a várost és a [Luk. 19,41-44.] szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.

9,27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, [Máté. 24,15.] a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.


10,1 Czírusnak, [Ezsdr. 1,1-11. Ésa. 44,28.45,1.4.] Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a [rész 1,7.] ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.

10,2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.

10,3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.

10,4 És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy [1 Móz. 2,14.] folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.

10,5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka [Ezék. 40,3. Jel. 1,13.] ufázi aranynyal övezve.

10,6 És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.

10,7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, [Csel. 9,3.7.] nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek.

10,8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és [rész 7,18.] oda lőn minden erőm.

10,9 És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan [rész 8,28.] orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.

10,10 És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;

10,11 És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.

10,12 És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és [vers 3.4.] sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.

10,13 De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé [vers 21.] Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;

10,14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az [rész 9,24-27.] utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.

10,15 És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék.

10,16 És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám [vers 15.] a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem [vers 5.11.] álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen.

10,17 És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem.

10,18 És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem.

10,19 És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet.

10,20 És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek [vers 13.] a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, [rész 8,21.] ímé Görögország fejedelme jő elő!

10,21 De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak [vers 13.] Mihály a ti fejedelmetek.


11,1 Én is a méd [rész 5,30.31.9,1.] Dárius első esztendejében mellette állék, hogy őt támogassam és segítségére legyek.

11,2 És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.

11,3 És támad egy erős [rész 8,5-7.21.] király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.

11,4 De alighogy [rész 8,8.22.] támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, a melylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül.

11,5 És elhatalmasodik a déli király, de az ő vezérei közül is egyik, és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása.

11,6 És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király [rész 2,33.34.] leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

11,7 De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi.

11,8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király.

11,9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére.

11,10 De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig.

11,11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik.

11,12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas.

11,13 Mert az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony.

11,14 És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.

11,15 Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni.

11,16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik [rész 8,9. vers 41.45.] a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől.

11,17 Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele.

11,18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért.

11,19 És fordítja orczáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg.

11,20 Ennek helyébe jön az, a ki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban.

11,21 És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz.

11,22 És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orczája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.

11,23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene, és reátör és győzedelmet vesz rajta kevés néppel.

11,24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol előlők, és az erősségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig.

11,25 És felindítja az ő erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene.

11,26 És a kik az ő ételét eszik, megrontják őt, és az ő serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt.

11,27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad.

11,28 Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földére.

11,29 Bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt.

11,30 Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget.

11,31 És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.

11,32 És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.

11,33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig.

11,34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.

11,35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van.

11,36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik.

11,37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.

11,38 De a helyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az ő atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal.

11,39 És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.

11,40 De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.

11,41 És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.

11,42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik.

11,43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében.

11,44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.

11,45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső [Zsolt. 48,2.3.] szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.


12,1 És abban az időben felkél [rész 10,13.] Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

12,2 És sokan azok közül, a kik alusznak [Ezék,. 37,11.12.] a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

12,3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

12,4 Te pedig, Dániel, zárd be [vers 9. rész 8,26.] e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

12,5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján [rész 10,4.] innét, a másik túl a folyóvíz partján.

12,6 És mondá egyik [rész 10,5.] a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?

12,7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét [Jel. 10,5.6.] az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, [rész 7,25.] időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.

12,8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?

12,9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve [vers 4.] e beszédek a vég idejéig.

12,10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

12,11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi [rész 11,31.] áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.

12,12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.

12,13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Reset | Admin | Structure | Edit | NoEdit | Biblia