Kereső szöveg:

MIKEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
[Mik.]


1,1 Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, [Jer. 26,18.19.] Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől.

1,2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; [Hós. 5,5.7,10.] az Úr az ő szent templomából!

1,3 Mert ímé, kijő [Ésa. 26,21.] az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.

1,4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek [Zsolt. 97,5.] pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek.

1,5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?

1,6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, [Hós. 9,6.12,11.] szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom.

1,7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; [Hós. 2,4.8,6.10,2.] mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.

1,8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.

1,9 Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig [2 Kir. 18,13.] ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.

1,10 Gáthban hírül ne adjátok; [2 Sám. 1,20.] sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem.

1,11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.

1,12 Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.

1,13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! [2 Sám. 18,14.19,8.] ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!

1,14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.

1,15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!

1,16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!


2,1 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik [Zsolt. 36,5.] ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.

2,2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!

2,3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az!

2,4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtelennek osztja ki mezeinket!

2,5 Azért nem lesz néked, a ki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében.

2,6 Ne prófétáljatok! [Ésa. 30,10. Jer. 11,21.] prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!

2,7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?

2,8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről.

2,9 Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet.

2,10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!

2,11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: [Ésa. 30,10.] Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.

2,12 Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt.

2,13 Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és [2 Krón. 33,11.] élükön az Úr!


3,1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!

3,2 Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!

3,3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.

3,4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.

3,5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, [vers 11. rész 2,11. Ezék. 13,19.] békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.

3,6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap [Ésa. 5,30. Hós. 4,5. Ámós. 8,8.9.] lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

3,7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.

3,8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy [Ésa. 58,1.] hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.

3,9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

3,10 A kik vérrel építitek a [Ezék. 22,27.] Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!

3,11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, [rész 7,3.] és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, [Ezék. 13,19.] és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!

3,12 Azért ti miattatok mezővé szántatik [Jer. 26,18.] a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.


4,1 És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye [Ésa. 2,2.3. Agge. 2,7.] a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

4,2 Pogányok is sokan mennek, [Ésa. 11,10.] és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

4,3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; [Ezék. 39,6.9.10.] nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.

4,4 És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.

4,5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk [Zsolt. 10,12.20,6.8.] nevében járunk örökkön örökké.

4,6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, [Sof. 3,19.] és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.

4,7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva [Ámós. 9,15.] mindörökké.

4,8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi [Ámós. 9,11.12. Hós. 1,11.] hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.

4,9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!

4,10 Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott [2 Kir. 25,1-11.] szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek [Jer. 25,12.] kezéből.

4,11 Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!

4,12 De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

4,13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.


5,1 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!

5,2 De te, Efratának [Máté. 2,6.] Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

5,3 Azért odaadja őket, [Ésa. 7,17-25.] míg a szűlő szűl, [Ésa. 7,14.] de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek [Ezék. 37,19-24.] Izráel fiaihoz.

5,4 És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.

5,5 És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.

5,6 És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az ő kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljő és a mi határunkba lép.

5,7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.

5,8 És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tőle megszabadítson.

5,9 Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.

5,10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.

5,11 És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet.

5,12 És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked.

5,13 És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.

5,14 És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.

5,15 És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.


6,1 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a [Ésa. 1,2.] halmok.

6,2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, [Ésa. 1,18.19.20.] és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.

6,3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!

6,4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, [2 Móz. 12,51.] és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!

6,5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.

6,6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!

6,7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!

6,8 Megjelentette néked, [5 Móz. 10,12. Ámós. 5,23.24.] oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

6,9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!

6,10 Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér [Ámós. 8,5.] véka, a mely útálatos?

6,11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?

6,12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.

6,13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.

6,14 Eszel te, de meg nem [Hós. 4,10.8,7.] elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.

6,15 Vetsz te, [Ámós. 4,9.5,11.] de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!

6,16 Mert az Omri [1 Kir. 16,26.26,30.] parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.


7,1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!

7,2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. [Jer. 9,2-6.23,14. Ésa. 1,4.10,21.] Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

7,3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

7,4 A ki jó közöttök, olyan mint a [Ezék. 2,6.] tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.

7,5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.

7,6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

7,7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

7,8 Ne örülj, én ellenségem! [Ésa. 14,29.] Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

7,9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő [Zsolt. 27,1.] igazságát.

7,10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? [Zsolt. 79,10.] Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint [Ésa. 10,5-26.] az utcza-sár.

7,11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

7,12 Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.

7,13 És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.

7,14 Legeltesd népedet a te vessződdel, [Zsolt. 79,13.80,2.] a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

7,15 Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

7,16 Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

7,17 Nyalják a port, [Zsolt. 72,9.] mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

7,18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az [2 Móz. 34,6.] irgalmasságban!

7,19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!

7,20 Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.

Reset | Admin | Structure | Edit | NoEdit | Biblia