Kereső szöveg:

NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE
[Náh.]


1,1 Ninive [Jón. 1,2.] terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.

1,2 Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot [2 Móz. 20,5.] tartó az ő gyűlölői ellen.

1,3 Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és [Ésa. 19,1.] lábainak pora a felhő.

1,4 Megfeddi a tengert [Jób. 38,11.] és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.

1,5 A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, [Hab. 3,6.] és a világ, és minden, a mi rajta él.

1,6 Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, [Jer. 7,20.] és a kőszálak is szétporlanak tőle.

1,7 Jó az Úr, [Zsolt. 25,8.119,68.] erősség a szorongatás idején, [Péld. 18,10.] és ő ismeri a benne bízókat.

1,8 De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, [Ésa. 8,8.] és gyűlölőit setétség üldözi.

1,9 Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.

1,10 Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.

1,11 Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.

1,12 Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.

1,13 Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.

1,14 Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.

1,15 Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. [Ésa. 52,7.] Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a [Ámós. 9,15.] semmirekellő; mindenestől kiirtatott.


2,1 Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az útat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen.

2,2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, [Ésa. 10,12.] mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták.

2,3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadiszekere aczéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.

2,4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.

2,5 Emlegeti vitézlő hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősáncz.

2,6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.

2,7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellöket vervén.

2,8 Pedig Ninive olyan, mint a vizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.

2,9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.

2,10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.

2,11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelője, a hová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?

2,12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.

2,13 Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.


3,1 Jaj a vérszopó városnak! [Ezék. 24,9. Hab. 2,12.] Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni.

3,2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;

3,3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.

3,4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival:

3,5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak [Ésa. 47,3.] gyalázatodat.

3,6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.

3,7 És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?

3,8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala?

3,9 Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak;

3,10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.

3,11 Te is megrészegedel, [Jer. 25,16.] elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől.

3,12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak.

3,13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat!

3,14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt!

3,15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!

3,16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!

3,17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.

3,18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek [Zsolt. 76,7.] vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse.

3,19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?

Reset | Admin | Structure | Edit | NoEdit | Biblia