Kereső szöveg:

MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
[Malak.]


1,1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.

1,2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? [1 Móz. 25,23. Róm. 9,13.] azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;

1,3 Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit [Ezék. 25,13.] pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.

1,4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.

1,5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.

1,6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? [Ésa. 1,2.3.] azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?

1,7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

1,8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: [3 Móz. 22,21.22.] nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.

1,9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.

1,10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot [Ésa. 1,11. Ámós. 5,21.] sem kedvelem a ti kezetekből!

1,11 Hiszen napkelettől fogva [Zsolt. 113,3.114,2.] napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.

1,12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.

1,13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.

1,14 Átkozott pedig az álnok! [Préd. 5,6. 3 Móz. 22,19.] Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!


2,1 Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!

2,2 Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot [2 Móz. 26,14.] bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!

2,3 Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.

2,4 És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen [4 Móz. 8,11-19.] a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.

2,5 Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.

2,6 Igazság törvénye volt [5 Móz. 33,9.10.] az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.

2,7 Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából [3 Móz. 10,11.] törvényt várnak, mivel a Seregek Urának [Agge. 1,13. Jel. 1,20.] követe ő.

2,8 De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.

2,9 Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, a miatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.

2,10 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? [Ésa. 60,21. Eféz. 4,6.] Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?

2,11 Hűtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el.

2,12 Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.

2,13 És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, [Ámós. 5,21.] és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből.

2,14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges [Péld. 2,17.] feleséged!

2,15 Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. [1 Móz. 2,24-28. Ésa. 51,2. Ezék. 33,24.] Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!

2,16 Mert gyűlölöm az [Máté. 19,8.9.] elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt, a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!

2,17 Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?


3,1 Ímé, elküldöm én az én [Máté. 11,7.10.14.] követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, [Máté. 3,11.13.] a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.

3,2 De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, [Ámós. 5,18. Máté. 3,12.13.] és a ruhamosóknak lúgja!

3,3 És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.

3,4 És kedves lesz az Úrnak [Róm. 12,1.2.] a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben.

3,5 Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.

3,6 Mert én, az Úr, meg nem [Zsolt. 33,11. Jak. 1,17.] változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!

3,7 Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, [Zak. 1,3. Ezék. 18,30-32.] és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?

3,8 Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel [Péld. 3,9. Nehem. 13,10.] és az áldozni valóval.

3,9 Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!

3,10 Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.

3,11 És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.

3,12 És boldognak [Ésa. 62,2-4.] mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.

3,13 Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?

3,14 Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, [Jer. 44,17.18.] hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?

3,15 Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!

3,16 Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.

3,17 És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.

3,18 És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája [Zsolt. 58,12. Ezék. 9,4-8.] között és a között, a ki nem szolgálja őt.


4,1 Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.

4,2 És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.

4,3 És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.

4,4 Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, [2 Móz. 20,1.] a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.

4,5 Ímé, én elküldöm néktek [Máté. 11,7.10.14.] Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.

4,6 És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Reset | Admin | Structure | Edit | NoEdit | Biblia