Kereső szöveg:

PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
[2 Kor.]


1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, [1 Kor. 1,1.] és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

1,2 Kegyelem [Róm. 1,7. 1 Kor. 1,3. Eféz. 1,2.3.] néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

1,3 Áldott [Eféz. 1,3. 1 Pét. 1,3.] az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden [Róm. 15,5.] vígasztalásnak Istene;

1,4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, [Kol. 1,24.] hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

1,5 Mert a mint [Zsolt. 34,20.] bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, [Zsolt. 94,19.] úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

1,6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, [rész 4,15.17.] mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

1,7 Tudván, hogy [2 Thess. 1,4.7.] a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

1,8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában [Csel. 19,23.] esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

1,9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk [Jer. 17,5.7.] mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

1,10 A ki ilyen nagy halálból [1 Kor. 15,31. 2 Tim. 4,18.] megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

1,11 Velünk együtt munkálkodván [Róm. 15,30.] ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

1,12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, [Zsid. 13,18.] hogy isteni őszinteséggel [Mát. 10,16.] és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem [1 Kor. 2,4.] Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

1,13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

1,14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy [rész 5,12. Fil. 2,16.] dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

1,15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

1,16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

1,17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

1,18 De hű az Isten, [1 Kor. 1,9.] hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

1,19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

1,20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

1,21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít [1 Kor. 1,8. 1 Pét. 5,10.] és [1 Ján. 2,20.27.] megken minket, az Isten az;

1,22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta [Róm. 8,16. Eféz. 1,14.] a mi szíveinkbe.

1,23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul [Róm. 1,9. Gal. 1,20.] az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

1,24 Nem hogy uralkodnánk a [1 Pét. 5,3.] ti hiteteken, hanem munkatársai [1 Kor. 3,5.] vagyunk a ti örömeteknek; mert [Róm. 11,20.] hitben állotok.


2,1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

2,3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam [rész 12,21.] azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

2,4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

2,5 Ha pedig valaki [1 Kor. 5,1.] megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.

2,6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:

2,7 Annyira, hogy [Gal. 6,1.] éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.

2,8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta [1 Kor. 16,14.] szeretetet.

2,9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek [rész 7,15.] vagytok-é?

2,10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a [Luk. 23,31.] Sátán:

2,11 Mert jól ismerjük az ő [Eféz. 6,10. 1 Pét. 5,8.] szándékait.

2,12 Mikor pedig Troásba [Csel. 16,8.] mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem [Csel. 14,27.] az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;

2,13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

2,14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi [Kol. 1,27.] általunk.

2,15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, [1 Kor. 1,18.] mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

2,16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda [rész 3,5.6. Róm. 1,16.] alkalmatos?

2,17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; [rész 4,2.] hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.


3,1 Elkezdjük-é ismét [rész 5,12.] ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

3,2 A mi levelünk ti vagytok, [1 Kor. 9,2.3.] beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

3,3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem [Jer. 31,33.] tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

3,4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által [Ján. 14,6.] van.

3,5 Nem mintha magunktól [rész 2,16.] volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; [Ján. 15,15.] ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az [Csel. 16,14.] Istentől van:

3,6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem [Jer. 31,31.] léleké; mert a betű megöl, [5 Móz. 27,26.] a lélek [Róm. 8,2. Ján. 6,63.] pedig megelevenít.

3,7 Ha pedig a halálnak [2 Móz. 24,12.] betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes [2 Móz. 34,30.33.] orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

3,8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

3,9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság [Róm. 1,17.3,21.] szolgálata?

3,10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges [Kol. 2,17.] ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

3,11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, [Zsid. 12,18.] a mi megmarad.

3,12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal [vers 4. Eféz. 6,19.] szólunk;

3,13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, [2 Móz. 34,33.35.] hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

3,14 De megtompultak az ő elméik. Mert [Ésa. 6,10.] ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, [vers 13.] mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

3,15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

3,16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a [Róm. 11,23.25.26.] lepel.

3,17 Az Úr pedig a [vers 6. Ján. 4,24.] Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

3,18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal [1 Kor. 13,12.] szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.


4,1 Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban [rész 3,6.] vagyunk, a mint a [1 Kor. 7,25.] kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

4,2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, [1 Thess. 2,5.] és nem is hamisítjuk meg [rész 2,17.] az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

4,3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, [1 Kor. 1,18.] a kik elvesznek:

4,4 A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki [Zsid. 1,3. Kol. 1,15.] az Isten képe.

4,5 Mert nem [rész 1,24.] magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus [1 Kor. 2,2.] Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

4,6 Mert az Isten, [1 Móz. 1,2.3.] a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi [2 Pét. 1,19.] szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

4,7 Ez a kincsünk [rész 5,1.] pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól [1 Kor. 2,5.] való.

4,8 Mindenütt nyomorgattatunk, [rész 1,8.7,5.] de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk [1 Kor. 1,11.] kétségbe;

4,9 Üldöztetünk, de [Zsolt. 37,24.33. Mik. 7,7-9.] el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;

4,10 Mindenkor testünkben hordozzuk az [Róm. 8,17. Gal. 6,17.] Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.

4,11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra [Zsolt. 44,23. Róm. 8,36.] adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

4,12 Azért a halál [1 Kor. 4,9.] mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

4,13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem [Zsolt. 116,10.] és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;

4,14 Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr [Csel. 3,15.] Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek [1 Thess. 4,16.17.] együtt előállít.

4,15 Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva [Róm. 5,15.] sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.

4,16 Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol [1 Pét. 4,1.] is, a belső mindazáltal [Eféz. 3,16. Róm. 6,6. Kol. 3,10.] napról-napra újul.

4,17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk [Zsolt. 30,6. 1 Pét. 1,6.] igen-igen nagy örök [Róm. 8,18.] dicsőséget szerez nékünk;

4,18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert [Róm. 8,24.25.] a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.


5,1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk [Jób. 4,19. 2 Pét. 1,13.14.] elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké [Ján. 14,2. Zsid. 11,10.] való házunk a mennyben.

5,2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi [Róm. 8,23.] mennyei hajlékunkat;

5,3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

5,4 Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje [1 Kor. 15,53.54.] azt az élet.

5,5 A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát [rész 1,22. Róm. 8,16.23. Eféz. 1,13.14.] is adta minékünk.

5,6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben [1 Krón. 29,15. Zsolt. 39,13.] lakván, távol vagyunk az Úrtól.

5,7 (Mert hitben [Zsid. 11,1.] járunk, nem látásban [1 Kor. 13,12.] );

5,8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és [Fil. 1,23.] elköltözni az Úrhoz.

5,9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, [Zsolt. 39,13.] néki kedvesek legyünk.

5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus [Csel. 17,31. Róm. 2,6.14,10.] ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék [Jób. 34,11. Préd. 12,16.] a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

5,11 Ismervén tehát az Úrnak [Jób. 31,23. Mát. 25,31-46.] félelmét, embereket térítünk, [Júd. 1,23.] Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.

5,12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat [rész 3,1.] néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való [Gal. 6,12.] dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.

5,13 Ha azért bolondok vagyunk, [rész 11,16.17.] Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.

5,14 Mert a Krisztusnak szerelme [1 Tim. 2,6. Róm. 8,35-39.] szorongat minket,

5,15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, [Zsid. 2,9.] tehát mindazok meghaltak; és azért [1 Tim. 2,6. Róm. 14,7.9. Gal. 2,20.] halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.

5,16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

5,17 Azért ha valaki [Róm. 8,1.10.] Krisztusban van, új teremtés az; a régiek [Ésa. 43,19.] elmúltak, ímé, újjá lett minden.

5,18 Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus [Róm. 5,10. Kol. 1,20.] által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

5,19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, [Róm. 3,24.25.] és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

5,20 Krisztusért járván tehát követségben, [Ésa. 52,7. Agge. 1,13. 1 Kor. 4,1.] mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

5,21 Mert azt, a ki bűnt [1 Pét. 2,22-24. Ésa. 53,9. Róm. 8,3.] nem ismert, bűnné tette [Gal. 3,13.] értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő [Kol. 1,14. Eféz. 1,6.7. Fil. 3,9.] benne.


6,1 Mint [1 Kor. 3,9.] együttmunkálkodók intünk [rész 5,20.] is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

6,2 Mert ő mondja: [Ésa. 49,8.] Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. [Luk. 4,19.21.]

6,3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a [Mát. 18,6.] szolgálatunk ne szidalmaztassék.

6,4 Hanem ajánljuk [rész 4,2.] magunkat mindenben, mint Isten szolgái; [1 Kor. 4,1.] sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

6,5 Vereségben, [rész 11,23.27.] tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

6,6 Tisztaságban, [1 Tim. 4,12.] tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

6,7 Igazmondásban, [Eféz. 1,13.] Isten erejében; az [1 Kor. 2,4.] igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; [Eféz,. 6,11-18.]

6,8 Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

6,9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, [rész 4,10.11. 1 Kor. 15,30.31.] és ím élők; mint ostorozottak, [Zsolt. 118,18.] és meg nem ölöttek;

6,10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, [Mát. 5,12. Csel. 5,41.] de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel [rész 8,9. Fil. 2,17.] bírók.

6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk [rész 3,7.] kitárult.

6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

6,13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) [1 Kor. 4,14.] tárjátok ki ti is szíveteket.

6,14 Ne legyetek hitetlenekkel [5 Móz. 7,2. 1 Kor. 7,39.] felemás igában; mert mi szövetsége [Eféz. 5,11.] van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

6,15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? [1 Kor. 10,21.] vagy mi köze hívőnek [1 Kor. 10,21.] hitetlenhez?

6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti [1 Kor. 3,16.] az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom [3 Móz. 26,12.] bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

6,17 Annakokáért [Ésa. 48,20.52,11. Jel. 18,4.] menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

6,18 És leszek néktek Atyátok, [Jer. 31,19.33.32,38. Jel. 21,3.7.] és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.


7,1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi [Gal. 5,19-21.] és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a [Zsid. 10,22.] mi megszentelésünket.

7,2 Fogadjatok be minket; [rész 12,17. Csel. 20,33.] senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

7,3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy [rész 3,2.3.6,11.12.13.] szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

7,4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy [Filem. 1,8.] az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

7,5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

7,6 De az Isten, [rész 1,3.4.] a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

7,7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

7,8 Hát ha megszomorítottalak [rész 2,4.] is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

7,9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

7,10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre [2 Sám. 12,13. Mát. 5,4.26,75.] való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

7,11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

7,12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

7,13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

7,14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

7,15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, [rész 2,9.] hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.

7,16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom [2 Thess. 3,4.] bennetek.


8,1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a [Róm. 15,25.26.] melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

8,2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

8,3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,

8,4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be [rész 9,1. Csel. 11,29. Róm. 15,26.] őket.

8,5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.

8,6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

8,7 Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben [1 Kor. 1,5.] és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.

8,8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

8,9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy [Zak. 9,9. Mát. 8,20. Luk. 9,58.] gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti [Fil. 2,6-11.] az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

8,10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

8,11 Most hát a cselekvést is [1 Kor. 16,2.] vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, [Fil. 2,13.] azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.

8,12 Mert ha a [Péld. 3,28. Márk. 12,43. 1 Pét. 4,10.] készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.

8,13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek [rész 9,12.] pótolja amazoknak fogyatkozását;

8,14 Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;

8,15 A mint megvan írva: a ki sokat szedett, [2 Móz. 16,18.] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt [rész 9,15. 1 Kor. 16,57.] a buzgóságot oltotta [vers 6.] értetek a Titus szívébe.

8,17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;

8,19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk [Gal. 2,10.] magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;

8,20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;

8,21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt [Róm. 12,17.] is.

8,22 Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.

8,23 Akár Titusról [rész 7,13.12,18. Gal. 2,1.] van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, [Róm. 16,7.] Krisztus dicsősége:

8,24 Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, [rész 7,14.] bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.


9,1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges [rész 8,4.20.] is néktek írnom.

9,2 Hiszen ismerem a ti készségteket [rész 8,19.] a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.

9,3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, [rész 8,23.24.] hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.

9,4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.

9,5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

9,6 Azt mondom pedig: A ki [Péld. 19,17.22,8.] szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.

9,7 Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót [2 Móz. 25,2. Róm. 12,8.] szereti az Isten.

9,8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

9,9 A mint meg van [Zsolt. 112,9. Péld. 11,24.] írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.

9,10 A ki pedig magot [Ésa. 55,10.] ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, [Hós. 10,12.]

9,11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.

9,12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, [rész 8,14.] hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;

9,13 A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.

9,14 Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.

9,15 Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.


10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére [Róm. 12,1.] és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos [Mát. 11,29.] vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;

10,2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.

10,3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint [1 Tim. 1,18.] vitézkedünk.

10,4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek [Eféz. 6,13- 18.] az Istennek, erősségek [Jer. 1,10.] lerontására;

10,5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

10,6 És készen állván [Csel. 8,20. 1 Kor. 5,3.4.5.] megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.

10,7 A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga [1 Kor. 14,37.] a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.

10,8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem [rész 12,6.] is a mi hatalmunkkal, a [rész 13,10. 1 Kor. 5,3-5.] melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;

10,9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim [1 Kor. 5,9.11.] által.

10,10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, [vers 1.] és beszéde silány.

10,11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben [rész 12,20.13,2.10.] is.

10,12 Mert nem merjük [rész 3,1.5,12.] magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

10,13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama [Róm. 12,3. Eféz. 4,7.] mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.

10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.

10,15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, [Róm. 15,20.] de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.

10,16 Hogy rajtatok túl [Róm. 15,20.] is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.

10,17 A ki [Jer. 9,23.24. 1 Kor. 1,31.] pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

10,18 Mert nem az a kipróbált, a [Péld. 27,2.] ki magát ajánlja, hanem a kit az [1 Kor. 4,5.] Úr ajánl.


11,1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

11,2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint [3 Móz. 21,23. Eféz. 5,26.27.] szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

11,3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó [1 Móz. 3,4.13.] a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

11,4 Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, [Gal. 1,8.9.] a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

11,5 Mert én azt gondolom, hogy [rész 12,11. 1 Kor. 15,10. Gal. 2,6.9.] semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

11,6 Ha pedig avatatlan [1 Kor. 0,17.2,1.13. Eféz. 3,4.] vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

11,7 Avagy vétkeztem-é, [1 Kor. 9,12.18.19.] mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

11,8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam [Csel. 20,33.34. 1 Thess. 2,9. rész 12,13.] terhére senkinek.

11,9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

11,10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

11,11 Miért? Hogy nem szeretlek [rész 6,11-13.] titeket? Tudja az Isten.

11,12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; [1 Kor. 9,12.] hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

11,13 Mert az ilyenek [Fil. 3,2.] hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

11,14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát [Csel. 16,16-18.] világosság angyalává.

11,15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az [Fil. 3,19.] ő cselekedeteik szerint lészen.

11,16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok [rész 5,13.12,6.] be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

11,17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

11,18 Mivelhogy sokan [rész 10,13.12,9.] dicsekesznek test szerint, dicsekeszem [Fil. 3,3-7.] én is.

11,19 Hisz okosak lévén, örömest eltűritek [1 Kor. 4,10.] az eszteleneket.

11,20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

11,21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

11,22 Héberek ők? Én [Fil. 3,5.] is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

11,23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, [1 Kor. 15,10.] több vereség, [Csel. 16,22.23.] több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet [5 Móz. 25,3.] egy híján.

11,25 Háromszor [Csel. 16,22.] megostoroztak, [Csel. 14,19.] egyszer megköveztek, háromszor [Csel. 27,41.] hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem [Csel. 13,50.27,2-9.] között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben [Csel. 9,22.25.] pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

11,27 Fáradságban és [rész 6,4.5.] nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek [Csel. 20,18.] gondja.

11,29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? [Róm. 15,1.] Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

11,30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel [rész 12,5.] dicsekszem.

11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki [Róm. 1,25.] mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

11,32 Damaskusban [Csel. 9,24.25.] Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

11,33 És az ablakon át, kosárban [Józs. 2,15. Csel. 9,25.] bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.


12,1 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.

12,2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott [1 Kor. 15,8.] a harmadik égig.

12,3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten [rész 11,11.] tudja),

12,4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

12,5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel [rész 11,30.] nem.

12,6 Mert ha dicsekedni akarok, [rész 10,8.11,16.] nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.

12,7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy [Jób. 2,6.] gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.

12,8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;

12,9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

12,10 Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, [Csel. 5,41. Róm. 5,3.] üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok [Fil. 4,13.] erős.

12,11 Dicsekedvén, balgataggá [rész 11,1.6.] lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, [rész 11,5.] noha semmi [Eféz. 3,8.] vagyok.

12,12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban [Róm. 15,18.19. 1 Kor. 9,2.] és erőkben is.

12,13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok [rész 11,8.9. 1 Kor. 9,12.] meg nékem ezt az igazságtalanságot!

12,14 Ímé harmadízben [rész 13,1.] is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, [Csel. 20,33.34.] hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

12,15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a [rész 1,6. Kol. 1,24.] ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé [rész 5,12.] szerettek is engem.

12,16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem [rész 11,9. 2 Thess. 3,8.] álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.

12,17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é [rész 7,2.] titeket?

12,18 Megkértem Titust, [rész 8,6.16-19.] és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?

12,19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.

12,20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, [rész 10,2.] nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, [1 Kor. 4,6.] felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;

12,21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, [rész 13,2.] a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.


13,1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két [Ján. 8,17. 5 Móz. 9,15.] vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.

13,2 Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most [rész 12,21.] is távollétemben írom azoknak, a kik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;

13,3 Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erőtelen, hanem erős ti bennetek.

13,4 Mert noha megfeszíttetett [Fil. 2,7.8.] erőtelenségből, mindazáltal [Csel. 3,17. 1 Kor. 2,8.] él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok.

13,5 Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat [1 Kor. 11,28.] próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus [Róm. 8,9.10. Gal. 2,20. Kol. 1,27.] Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

13,6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.

13,7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.

13,8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.

13,9 Mert örvendünk, ha mi [1 Kor. 4,10.] erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.

13,10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben [rész 2,3.] ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, [rész 10,8.] a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.

13,11 Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, [Fil. 4,4.] épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben [Róm. 12,16. Fil. 2,2.] éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene [Róm. 15,33.] lészen veletek.

13,12 Köszöntsétek [1 Kor. 16,20. Róm. 16,16.] egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.

13,13 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.

Reset | Admin | Structure | Edit | NoEdit | Biblia