1,1 Énekek éneke, mely Salamoné.
1,2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
mert a te [rész 4,10.]
szerelmeid jobbak a bornál.
1,3 A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved
kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.
1,4 Vonj [Ján. 6,44.]
engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő
ágyasházába;
örvendezünk [1 Pét. 1,8.] és
vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.
1,5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
1,6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a
nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a
szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem.
1,7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem
szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én
olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
1,8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak
sátorai körül.
1,9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
1,10 Szépek a te orczáid a halántékra való
lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban.
1,11 Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből
csinált gyöngyökkel.
1,12 Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak
jóillatja származik én tőlem.
1,13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy
kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál.
1,14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
olyan nékem az én szerelmesem.
1,15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a
te szemeid olyanok, mint a [rész 4,1.5,12.]
galambok.
1,16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem,
gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő.
1,17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi
mennyezetünk cziprusfa.
2,1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2,2 Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én
mátkám a leányok közt.
2,3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az
én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
2,4 Bevisz engem a borozó házba,
és zászló
felettem a szerelme.
2,5 Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel
engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
2,6 Az ő balkeze [rész 8,3.] az én
fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
2,7 Kényszerítlek [rész 3,5.8,5.]
titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
2,8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé,
ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
2,9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a
szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon
keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
2,10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
2,11 Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult,
elment.
2,12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek
ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
2,13 A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők
virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj
hozzám!
2,14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a
magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a
te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!
2,15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.
2,16 Az én szerelmesem [rész 7,10.11.]
enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
2,17 Míglen meghűsül a [rész 4,6.] nap és
az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
3,1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit
szeret az én lelkem,
keresém őt, és meg nem találtam.
3,2 Immár felkelek és eljárom a várost,
a tereket
és az utczákat,
keresem azt, a kit szeret az én lelkem;
keresém őt, és
nem találám.
3,3 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost
kerülik. Mondék nékik:
Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?
3,4 Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtaláltam
azt, a kit az én lelkem szeret.
Megragadám őt, el sem bocsátám,
mígnem
bevivém őt anyám házába,
és az én szülőmnek ágyasházába.
3,5 Kényszerítelek [rész 2,7.8,4.]
titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre, és a mezőnek
szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg
ő akarja.
3,6 Kicsoda az, a ki feljő [rész 8,5.] a
pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
mirhától és tömjéntől illatos,
a
patikáriusnak minden jó illatú porától.
3,7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
hatvan erős
férfi van körülötte,
Izráelnek erősei közül!
3,8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
kinek-kinek oldalán fegyvere,
az éjszakának félelme ellen.
3,9 Hálóágyat csinált magának Salamon király
a
Libánus fáiból.
3,10 Oszlopait ezüstből csinálta,
oldalát
aranyból, ágyát biborból,
belső része ki van rakva szeretettel,
a
Jeruzsálemnek leányi által.
3,11 Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
Salamon királyt a koronában,
melylyel megkoronázta őt az anyja,
az ő
eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára!
4,1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te
szemeid [rész
1,15.] galambok a te fátyolod mögött;
a te [rész 6,2.] hajad
hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
4,2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok
nyájához,
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő.
4,3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te
beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed
a te fátyolod alatt.
4,4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely
építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai.
4,5 A te két [rész 7,3.] emlőd
olyan, mint két vadkecske,
egy zergének kettős fia,
a melyek a
liliomok közt legelnek.
4,6 Míg meghűsül [rész 2,17.] a
nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a
tömjénnek halmára.
4,7 Mindenestől szép vagy, én mátkám,
és semmi
[Eféz,. 5,27.]
szeplő nincs benned!
4,8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a
Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a [5 Móz. 3,9.]
Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a
párduczoknak hegyeiről.
4,9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom,
jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal!
4,10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom,
jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! jobbak [rész 1,2.] a
bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
4,11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a
Libánusnak illatja.
4,12 Olyan, mint a berekesztett kert az én
húgom, jegyesem!
mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
4,13 A te csemetéid gránátalmás kert,
édes
gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe.
4,14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirha [4 Móz. 24,6.] és
áloes, minden drága fűszerszámokkal.
4,15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról.
4,16 Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön
el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.
5,1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az
én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim,
igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
5,2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának
harmatjával!
5,3 Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném
azokat a porba?
5,4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az
ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának ő rajta.
5,5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
5,6 Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én
szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
5,7 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost
kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én
felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői.
5,8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a
szerelem betege vagyok!
5,9 Micsoda a te szerelmesed egyéb
szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed
egyéb szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
5,10 Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer
közül is kitetszik.
5,11 Az ő feje, mint a választott drága
megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak.
5,12 Az ő szemei [rész 1,15.4,1.]
mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
szép teljesen helyheztettek.
5,13 Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek
táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az ő ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha foly.
5,14 Az ő kezei aranyhengerek;
melyek
befoglaltattak topázba;
az ő teste elefántcsontból való mű,
zafirokkal
megrakva.
5,15 Az ő szárai márványoszlopok;
melyek tiszta
arany talpakra fundáltattak;
az ő tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes
mint a czédrusfa.
5,16 Az ő ínye édességek,
és ő mindenestől fogva
kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek
leányai!
5,17 Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak
szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük őt veled együtt?
5,18 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe,
a
drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat
szedjen.
5,19 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én
szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet.
6,1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,
kedves, mint [Zsolt. 48,3.]
Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.
6,2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok
megzavarnak engem.
A te hajad [rész 4,1.] olyan,
mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.
6,3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek
feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő [rész 4,2.] azok
között nincsen.
6,4 Mint a pomagránát darabja [rész 4,3.] a te
vakszemed,
a te fátyolod alatt.
6,5 Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az
ágyasok
és számtalan a leányzó.
6,6 És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő
anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok,
és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
6,7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor?
6,8 A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a
völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a
pomagránátfák virágzanak-é?
6,9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az
én nemes népemnek díszhintajába.
6,10 Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg,
hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli
körtánczot!
7,1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh
fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve.
7,2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem
szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
7,3 A te két [rész 4,5.] emlőd,
mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai.
7,4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált
torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok
népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus
felé.
7,5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te
fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid
által!
7,6 Mely igen szép [Zsolt. 45,14.]
vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
7,7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te
emlőid a szőlőgerézdekhez.
7,8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom
annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te
orrodnak illatja, mint az almának.
7,9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet
szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
7,10 Én [rész 2,16.] az
én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő!
7,11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban.
7,12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha
fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a
gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
7,13 A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk
előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh
én szerelmesem, néked megtartottam!
8,1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak
emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem
útálnának meg engem.
8,2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te
oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma
borral.
8,3 Az ő [rész 2,6.]
balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem.
8,4 Kényszerítlek [rész 2,7.]
titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek
fel a szerelmet,
mígnem ő akarja?
8,5 Kicsoda ez a ki feljő [rész 3,6.] a
pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt
költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te
szülőd!
8,6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak
lángjai.
8,7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a
folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná
is e szeretetért,
mégis megvetnék azt.
8,8 Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még
emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót
tesznek?
8,9 Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
8,10 Mikor én olyan leszek, mint a
kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer.
8,11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta
az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer
ezüst siklust.
8,12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom
lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak
gyümölcsének őrizőié.
8,13 Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid
a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is.
8,14 Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a
vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!